Remélem eléri a reménytelenség, a bú a bánat és szenvedni fog százat, fáj majd neki a lét, az örömtelenség, a megfáradt lélekben vergődő jellegtelenség. És átérzi majd a kínt, mit okozott és mit adott, mit számomra tartogatott, könnyezni fog és érezni ezernyi megbánást, örök elkárhozást míg él és bosszúmtól szenvedve remél élettelen holnapot, elszürkült múltat, hiábavaló jövőt, fekete korszakot. Mert boldogtalanná tett és elhagyott, eldobva mint egy rongycafatot a szemétbe dobva és eltiporva egyetlen névvel átkozva, gyilkolva lelket, reményt, életet kioltva.