A semmiből érkeztem, a semmibe távozom, életem egy röpke utazás volt csupán, társtalanul, a magány homályában. Vándorként jártam be azt ami megadatott nekem. Közben voltam önfeledt gyermek, éreztem szülői szeretetet, voltam lelkes udvarló, pillanatokig elégedett, majd kitartó. A szerelem ugyan kimaradt, de éltem és éreztem, sőt egy darabig reméltem: teljes lesz életem. Nem így lett. Felnőttem, s túl sokszor végeztem olyat, mit gyűlöltem. Gyerekeim születtek, egy időre társaim lettek további utamon, mely újra a homályba vezetett. A lány kit választottam, újra idegenné vált, több fájdalmat adott már, majd jött újra a magány. Magányra születtem, életem hiábavaló volt, csak pillanatokra szólt.