Vágyom egy jobb életre, megértésre, szeretetre, a színek dallamára, látni a hangokat, érezni mit nem szabad. Vágyom a száguldó szélre, bőrömön a sóhaj érintésére, melegségre a szívemben, új életre a valóság hidegében.

Vágyom meglátni a rosszban a jót, a csúnyában a szépet, a haragban a kényszert, a káoszban a rendet, a gyűlöletben az embert, zenében a csendet, szóban a hangot, ébredőben az alvót.

Vágyom a szépre, az egészre, a teljességre, a világmindenségre. Vágyom a szabadságra, a határtalan messzeségre, a tenger ölelésére, a mosolyban rejlő ígéretre, a szívemnek szóló kedvességre.

Vágyom érteni a világot, a szenvedőt, ha kiáltott, ajtót nyitni, hol csak fal van, mosolyt látni a bajban. Vágyom szeretni, az emberekre szelíden nézni, türelmet keresni és békére lelni.