Születünk és meghalunk, jórészt értelmetlenül. De csak JÓRÉSZT, mert ami mégis értelmet adhat életünknek, az csupán három dolog lehet: a gyerek(ek), ha maradandót alkotunk és a boldog percek. De nem könnyű megélnünk mindezt: a gyermek például nem mindig csak örömöt jelent, néha nem hasonlít ránk, gyakran elhagy bennünket (lélekben, vagy valójában), sűrűn elválaszt tőle valami (egy válás, egy hiba, amit vétünk esetleg a körülmények), vagy csak egyszerűen más utat jelöl ki számára Isten. Maradandót alkotni csak kevesek hivatottak, a boldog percek pedig úgy ritkulnak, ahogyan életünk homokja lepereg az idő homokóráján.

Az ÉLET csupa nagybetűvel akkor lehet értékes, ha harmóniába kerülünk a világgal és önmagunkkal, miközben az említett három dolgot szem előtt tartva kísérletet teszünk a belső boldogságra. Kell, hogy szeressenek, kell, hogy mi is szeresünk, kell, hogy örömöket találjunk abban, amit nap mint nap csinálunk. És még így is, még ekkor is csak átmeneti vendégek lehetünk ott, ahová vágyunk. Mert ilyen az emberi természet: örökké elégedetlen, mindig hajszol valamit és folyton sikerre vágyik.

A megoldás egyetlen dolog csupán: élvezd a pillanatot, amíg lehet!